A hülyeség kötelez. Tehát ha belekezdtünk akkor folytatni is kell méghozzá épp olyan lendülettel és elszántsággal mint eddig. Nincs is ezzel semmi baj, csak éppen mit és hogyan? Szerencsére épp úgy ahogy azt vártam, kezdenek a dolgok kicsúszni, illetve átcsúszni a társulat kezébe.

Szerencsére? De igazgató úr kérem! A színház nem egy demokratikus intézmény! Mi lesz itt kérem, ha nekiállunk megvalósítani mindenféle „alulról” érkező ötletet? Hogy lesz itt egységes arculat? Hogy lesz itt bármilyen művészeti koncepció és vezetői siker? Hogy lesz itt színház? Már, úgy értem színház, ahogy megszoktuk. Ahogy ránk erőltették. Ahogy odakint van a való világban. Sehogy. De hisz épp ez volt a cél! Hogy felejtsük el azt ott, és csináljunk valami mást itt. (Ha már máshol nem hagyják...) Itt? Hol? Sehol.

És most egy kis lendületadó felhívás!

Kedves társulati tagok, nézők és erre járók!

Továbbra is számítok ötleteitekre a hogyan tovább ügyében! Most viszont jelentkezzen bárki aki szeretné megosztani velünk bármilyen színházzal kapcsolatos írását, irodalmi, vagy képzőművészeti alkotását! Csináljunk könyvtárat és kiállítótermet magunknak, magunkból! Jelentkezni itt lentebb, vagy az arnyszinhaz@gmail.com címen lehet.

Menjetek! Készüljetek!

J.L.